Sótlan beszámoló a Könyvfesztről

Egy évben két igazi könyves ünnep van: az egyik az áprilisi Könyvfesztivál, a másik pedig a júniusi Könyvhét.  Vasárnappal befejeződött az első – és lehet vágni a centit júniusig – rengeteg élménnyel, beszélgetéssel és persze szebbnél szebb könyvekkel. Évek óta járok ezekre a rendezvényekre, de most először kóstolhattam bele "szerzőként", még ha ez nem is jelent akkora különbséget, mint először gondolná az ember. Csak nem fogytak még el az "első" élmények.

 Szombaton késéssel indultam el otthonról, hiába csomagoltam össze jó előre a rengeteg cifra papírt amit a Millenárisra cipeltem. Szerencsére voltak beépített embereim (:)) a Hannu Rajaniemis Ad Astra kiadós beszélgetésen, így éppen jutott ülőhelyem abban a pöttöm, teremnek csúfolt, székekkel teletömött helyiségben, ahol kb. harminc ember fért el ha összehúzta magát. Ha kint rekedek az előadásról közel sem indul olyan jól az a nap.
Egy részről mindig is érdekeltek az írói utak és módszerek, de a Hannus beszélgetés extrán érdekes, és fura mód, néha érdektelen volt a tudományos aspektusa miatt. Nehezen vettem fel a fonalat a szingularitás és transzhumanizmus témáknál, de pl ez (neurofiction) meg ez (Fold it!), igencsak érdekesnek tűnnek. 

Hannu írói módszere amúgy nagyon tetszett. Hosszú ideig csak ötletel, és post-itokat ragasztgat a szobafalára, amíg ki nem találja a könyv cselekményét. Majd a kéziratai legelső verzióit hagyományos módon veti papírra és csak utána gépeli be (matematikusként igencsak kötődik a jó öreg papír-toll pároshoz). A munka 80%-át a regényre fordított idő 20%-ában végzi el. 

A szerzővel itt találtok egyébként egy szuper magyar nyelvű interjút. Az egyik fotó hátterében ott vannak a post-itok.
Ad Astra Rulez! Ezt nem tudom elégszer mondani. :) Kíváncsi vagyok melyik szerzőjük látogat el hozzánk legközelebb, mivel lassan az én kedvenceimnek is sorra kell kerülnie. :)

A legjobb dolog a könyves rendezvényekben, hogy egész álló nap könyvszerető emberekkel lóghat az ember, végre ki lehet beszélni a külföldi megjelenéseket, a botrányos kiadói húzásokat (egy rossz borító mire képes...), vagy egyéb izgalmas közösséget foglalkoztató eseményt, amelyet hétköznap csak online tudunk megosztani egymással. Köszönet a szokásos blogger brancsnak – Kelly&Lupy, Dave, Deszy –, hogy ilyenkor együtt múlathatom Veletek az időt. Miattatok alapból megéri kimenni! :)
Helenával és On Sai-jal is rengeteg időt töltöttem, meg a bizonyos SFmagos társasággal. Egész nap sok új ismeretség köttetett, illetve jó volt újra is találkozni. Nagyon szerettem a rácsodálkozós pillanatokat – pl. Márkó, a képeslapok dizájnjának megálmodója is eljött, illetve Vikitől begyűjthettem a Pippás rajzot –, és külön öröm amikor molyos nevekhez arcokat is párosíthatok (A teljesség igénye nélkül: J_R_T, Blue_Nadine, Üstökös,  Mazsidrazsi és MFKata, Marianna von Birken). :) 

Újdonságként értek a megszólítások és az orrom alá dugott dedikálandó Pippa könyvek. Ilyenkor fellép nálam a teljes zavar, aláírok könyvjelzőt tuszkolok a lapok közé, és próbálok normálisnak tűnni. Mint kiderült fejlődöm (már csak egyszer írtam el a dátumot pff...), lassan megtanulok kérdezni és remélem feszültséget oldani, hogy Ti is fel merjétek tenni a saját kérdéseiteket. Sokszor láttam, hogy szerettetek volna kérdezni, de nem mertetek, pedig ezek az igazán jó alkalmak, hogy beszélgessünk, akár Pippáról és Rubenről, akár írós problémákról vagy aranymosásról, akár az időjárásról. Miattatok vagyok ott! :) Úgyhogy legközelebb csak bátran!

Örömmel láttam, hogy nagy sikert arattak a képeslapok meg a könyvjelzők. :) Még nyerhettek belőlük, a Facebook oldalon játékok várhatóak, egy igen hamar közelgő esemény kapcsán.

Stay tuned! :)

Utóirat: nyilván csak én eszem le magam fagyival fél órával dedikálás előtt... No comment.